thriller

Mielőtt, nagyjából a nyolcvanas évek elején beköszöntött volna az igazán tesztoszteronban gazdag akciómozik világa, Piszkos Harry mellett sokak számára valószínűleg Paul Kersey testesítette meg A Férfi mintát. Sokat gondolkodtam már rajta, vajon azért voltunk mindig olyan „kemények”, mert ilyen példák lebegtek a szemünk előtt? Aztán most, amikor újranéztem a Bosszúvágyat, rájöttem, nem is biztos, hogy annyira kemény az a példa.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogy az Ocean’s Eleven remake óta kedvelem a heist moviekat. George Clooney és csapata még az egyébként nem túl tisztességes vállalkozást is abszolút szimpatikussá tudta tenni. Nyilván, koromból fakadóan, ez volt ez első olyan inger a műfajban, amit magaménak tudtam érezni és a premierkor láttam. Aztán persze a műfaj elég sok klasszikusát bepótoltam és remekül szórakoztam olyan filmeken, mint a Viszem a bankot, a Szemtől szemben, a Közönséges bűnözők, A vörös kör, vagy később akár az Eredet és a Ruben Brandt. Hozzám nőtt a műfaj, éppen ezért felkaptam a fejem, amikor a Briliáns csel előzetesét először megláttam.