Sztálin halála

Amikor anno bejelentették ezt a filmet, felszaladt a szemöldököm és kicsit aggódni is kezdtem majdnem. A 2014-es Az interjú elég nagy port kavart, és kicsit attól féltem, hogy ez a film, abból kiindulva egy kicsit „szelídebb, visszafogottabb” lesz. Aztán amikor az első előzetes kijött, meg is állapítottam: félelmem alaptalan volt.

Az íróként az Egy kis gubancért Oscar-díjra jelölt Armando Iannucci rendezői munkássága ugyan elkerült engem korábban, az első előzetes abszolút felkeltette az érdeklődésem a film iránt. A történelmi ismeretek fényében egyértelmű volt számomra, hogy szatírával lesz dolgunk és nem szimpla vígjátékkal. Várható volt, hogy a már-már szokásosnak mondható altesti poénok helyett inkább az „okosabb” humor lesz terítéken és elég gyorsan kiderült, nem tévedtem. A színészgárda pedig túlzás nélkül elég impozáns, nem kis nevekkel! Képtelenség mellélőni olyan színészekkel, mint a minden szerepben kiváló Steve Buscemi például! Szerencsére nem neki kell elvinnie a hátán a filmet, mert ott vannak mellette olyan veteránok, mint Jeffrey Tambor (Másnaposok, Az ítélet: család), vagy Michael Palin (Gyalog galopp, Brian élete), de mindenképpen ki kell emeljem Andrea Riseborough-t is, aki már a Birdmanben és a Feledésben is felhívta magára a figyelmet, meg persze Olga Kurylenko-t is érdemes kiemelni, aki bőven a szokott formáján felül teljesít.

A sztorira azért nem térek ki, mert a címben benne van minden, amit előzetesen tudni érdemes, elvégre a huszadik század egyik legnagyobb diktátoráról és annak haláláról beszélünk. A film humorvilágáról azonban egyértelműen ki merem jelenteni, hogy egy szempontból remekül rokonítható a Monty Pythonnal, ha már játszik benne Michael Palin például: Nem való mindenkinek. A sokszor direkt túljátszott gegek, visszatérő komikus elemek, amik ugyebár a legtöbb esetben a szatírák sajátosságai, tudom, hogy sok embert el tudnak riasztani, de itt annyira jól sikerült egyik-másik, hogy azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, a valóságban is így történt. Fontos kiemelni még a filmhez készült magyar szinkront, ami egyrészt nagyon jól magyarítja a poénokat, másrészt pedig nagyon ügyesen játszik a szavakkal, de nem megy át modoroskodó, giccses valamibe, mint egy-egy vígjátéknál szokott. Sajnálom, hogy a film nem teljesített jól a mozi-pénztáraknál, mert bőven lenne alapanyag a történelemben, amiről lehetne hasonló mozit készíteni!

A Sztálin halála az a film, ami bizonyos időközönként elővéve remek szórakozást nyújt és minden alkalommal szórakoztat. Teljesen letettem róla, hogy valaha legyen hazai megjelenése, arról meg végképp, hogy blu-ray-en kerülhessen a polcra. Szerencsére az élet rám cáfolt!