Az elmúlt években jellemzően megfigyelhető trending Hollywoodban, hogy egyre több műfajban próbálják meghonosítani a női főszereplőket, vagy akár „kemény csajokat” pakolnak egy-egy alkotásba. Ez van, amikor kimondottan jól sikerül (Nyughatatlan özvegyek, Everly), van, amikor kevésbé (Szellemirtók), van, amikor kimondottan rosszul (erre direkt nem hoznék példát). Nos, azt azért valljuk meg, hogy nekünk, a mi generációnknak, akik, kis túlzással mese helyett is akciófilmeken nőttek fel, ebben semmi újdonság nincsen. Ott volt nekünk Cynthia Rothrock munkássága, vagy a mára abszolút kultikussá vált film, az Utánunk a tűzözön, így mi inkább azt vártuk, mikor lesz ismét fajsúlyos női főszereplő egy-egy ilyen moziban.
Amikor az Ava első előzetesei kijöttek, nekem pontosan az előbb említett Geena Davis mozi volt az első benyomásom és nagyon bíztam benne, hogy ezt is fogom kapni, amikor elindul a vásznon a film. A sztori is hasonló, leszámítva, hogy itt nincs amnézia, de itt is egy csúcsprofi bérgyilkost akarnak jégre tenni kvázi a saját megbízói és itt is akad pár ismert arc, hogy a főszereplőnő segítségére, vagy éppen dolga megnehezítésére legyen. Kell ennél több? Nekem aligha. Már a plakát is old school, tesztoszteronszagú, hangyányit talán bűnös élvezetet ígérő volt, így tudtam, elégedetten kapcsolom majd ki a lejátszót.
Eleve adott egy rendező, akinek már köszönhetünk pár több mint korrekt filmet. Tate Taylor előrukkolt már olyan mozikkal, mint a Segítség, a James Brown sztori, a Mami és persze a közepesen sikerült Lány a vonaton, ami mondjuk nem rajta csúszott el. Nekem elég volt ez a név ígéretnek, hát még a főszereplők! Az Oscar-díjas Jessica Chastain már annyiféle szerepben bizonyított, legyen szó a Csillagok közöttről, az AZ-ról, vagy éppen a Zero Dark Thirtyről, hogy kétségem nem fért hozzá, most is remek lesz. Az olyan neveket, mint Colin Farrell, John Malkovich, vagy a már a cikkben említett Geena Davis méltatni is felesleges, hiszen annyiszor mutatták meg: Rájuk lehet számítani. Nos igen, most is.
Szó nincsen arról, hogy az Ava egy tökéletes mozi lenne! Aki ilyet állít, annak egy szavát se higgyétek! Sok akciójelenet erősen eltúlzott, a sztori is meg-megdöccen, talán picit feszesebbre is vághatták volna rövidsége ellenére. Miért is van az mégis, hogy aki látta, valamilyen véleménnyel van róla? Nos, azért, mert ez a film működik. Nem kicsit, nagyon. Meg vagyok róla győződve, ha nincsen a Covid, teljesen másként alakulnak a mozis bevételei, és ma simán lehetne egyfajta „női John Wicknek” emlegetni. Ez mondjuk elég nagy blődség lenne, hiszen két teljesen más vérmérsékletű filmről van szó, mégis ezt a párhuzamot választottam, mert a John Wick is olyan nekem, mint ez. Lehet, hogy nem hibátlan, lehet, hogy néha még egy picit fel is bosszant, de szereted. Mert kikapcsol, mert szórakoztat, mert kicsit a gyerekkorodban látott akciómozikra emlékeztet, ergo máris előnnyel indul. Ahogy az előbb is kérdeztem: Kell ennél több? Itt és most nem. Akkor sem, amikor megnézed újra. Aztán megint.
