Amikor pár éve Mel Gibson elintézte, hogy kvázi száműzzék az álomgyárból, kicsit megijedtem, mégis mi lesz vele? Minden magánéleti zűrje ellenére valami egészen elképesztő palinak tartom, akit a Jóisten nem kevés tehetséggel áldott meg. Aztán amikor visszatért a Sötétség határán című filmmel, rájöttem, talán jobb is, ha kicsit a független filmek irányába kacsintgat. Ugyan be-becsúszott aztán pár stúdiófilm és pár kevésbé jól sikerült darab, A professzor és az őrült plakátját látva odakerült az a jól ismert „izgalomgombóc” a torkomba.
A sztori végtelenül egyszerű: James Murray filológus az Oxford English Dictionary első kiadásán dolgozik, amihez a szükséges szavak és kifejezések összegyűjtésében rendkívül nagy segítséget kap egy bizonyos Dr. William Minortól. William több mint 10000 bejegyzést küld Murraynek, aki kíváncsi lesz, ki is ez a rejtélyes Dr. Minor, aki nem más, mint a Broadmoor Büntető Elmegyógyintézet egyik betege…
A felütés természetesen elég gyorsan egyértelművé teszi, hogy nem várható itt sok akció, intrika és cselszövés, de aki szereti a „kényelmes folyású” kosztümös drámákat, annak bizony nem is kell tovább keresgélnie. Ez a kényelmes folyás persze távolról sem jelenti azt, hogy unatkozni fogunk a film alatt, sokkal inkább azt, hogy szemkápráztató látvány helyett ezúttal az elménket pallérozhatjuk, talán szó szerint. Abban egészen biztos voltam, hogy a színészi játékokban nem nagyon kell majd hibát keresni, viszont, hogy a rendező, Farhad Safinia korábban nem rendezett még nagyjátékfilmet, egy kicsit azért belém tette a kétséget, miszerint tényleg unalmas lesz ez a mozi? (Volt ugyanis egy ilyen visszhang a megjelenés idején.) Safinia kapcsán mindenképpen meg kell említeni, hogy bár rendezés szinten kimaradt az életéből a filmkészítés, de a zseniális Apocalypto forgatókönyvét neki köszönhetjük, és bizony jelen cikk témájának szkriptjében is komoly részt vállalt. Nos, egy film után nyilván nem lehet senkiről semmit biztosan kijelenteni, de itt az úriember abszolút jól vizsgázott. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a Mel Gibson & Sean Penn páros remekül működik, a két karakter nagyon jól kiegészíti egymást. Kicsit olyan érzésem van, mintha mindkettőjüknek fontos lett volna ez a szerep és ez a film, ami ad egy olyan extra dinamikát az alakításuknak, hogy semmiképpen se lehessen elmenni mellette. A mellékszerepekben is találkozhatunk olyan alakításokkal, amiket mindenképpen meg kell említeni. Natalie Dormer mára szerintem mindenképpen túlnőtt a „valaki a Trónok harcából” kategórián, bár engem mindig kicsit meglepett, ha valaki képes volt oda skatulyázni őt. A mindig remek Eddie Marsan most is stabilan hozza, amit tőle megszoktunk, de nekem igazán Steve Coogan volt, aki feltűnt. Mindig nagyon jó a pali, de a Trópusi vihar óta nekem ő Damien fog maradni. Kicsit olyan érzésem volt, mintha mindenki máshogy közelítette volna meg ezt a filmet, mintha el akarták volna mesélni ezt a történetet. Valami olyasmi esetnek tűnik, mint Ed Harris Appaloosaja, ahol sokan még gázsit sem kértek.
Amire még mindenképpen érdemes kitérni az a remekül sikerült magyar szinkron. A Sörös Sándor (Mel Gibson) és Jakab Csaba (Sean Penn) páros mindent kihoz a karakterekből, amit csak lehet, akárcsak Scherer Péter (Eddie Marsan) és Schnell Ádám (Steve Coogan). Ráadásul a fordításokban is igyekeztek visszaadni azt a mívességet, ami az eredetire is jellemző. Ritka, amikor ez ilyen szinten sikerül.
Nagyon sokat lehetne írni erről a filmről, de szerintem önmagáért beszél. Nem mondom, hogy hibátlan, nem mondom, hogy etalon lesz, de azt igen, hogy aki az igényes, igaz történeten alapuló kosztümös filmeket szereti, annak bizony ott van a helye a polcán. Külön öröm, hogy ezt végre blu-ray minőségben tehetjük meg.
