Szerintem nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogy az Ocean’s Eleven remake óta kedvelem a heist moviekat. George Clooney és csapata még az egyébként nem túl tisztességes vállalkozást is abszolút szimpatikussá tudta tenni. Nyilván, koromból fakadóan, ez volt ez első olyan inger a műfajban, amit magaménak tudtam érezni és a premierkor láttam. Aztán persze a műfaj elég sok klasszikusát bepótoltam és remekül szórakoztam olyan filmeken, mint a Viszem a bankot, a Szemtől szemben, a Közönséges bűnözők, A vörös kör, vagy később akár az Eredet és a Ruben Brandt. Hozzám nőtt a műfaj, éppen ezért felkaptam a fejem, amikor a Briliáns csel előzetesét először megláttam.
Egészen biztosan könnyebben kapott pénzt a producerektől a zseniális spanyol rendező, Jaume Balagueró, miután az öt évadon át sikerrel futó, szintén spanyol sorozat, A nagy pénzrablás a vége felé közeledett és túlzás nélkül elképesztő népszerűségre tett szert. És bár A briliáns csel inkább csak azért emlékeztet erre a sorozatra, mert spanyol és rablás van benne, egészen biztosan megkönnyítette a készítők dolgát a széria sikere, ahogy a premier időszakában éppen kifutó, utolsó évad is adhatott egyfajta extra hírverést neki. Bár a Covid miatti kiszámíthatatlan időszakban a bemutatók jelentős része csúfos kudarc volt, klasszikus értelemben vett bukásról ezúttal határozottan nem beszélhetünk. A film sztorija itt mindössze annyi, hogy kihasználva az éppen zajló foci világbajnokság miatti nyüzsgést, kirámolnak egy szuperbiztonságos bankot. Izgi? Amúgy higgyétek el nekem, az.
Jaume Balagueró rendező személye nekem már a Rec sorozat miatt is jó ajánlólevél lenne, de ha hozzáveszem, hogy ő rendezte az egyik kedvenc spanyol horrorfilmem, a Darknesst is, máris megvan a bizalom. Képei felismerhetőek, stílusa sajátos, egy ilyen, valamennyire sablonos sztorihoz pedig pontosan ilyen rendezőre van szükség, hogy a végeredmény valamelyest kiemelkedő lehessen a zsáneren belül. Ehhez pedig társul pár meglepő színészválasztás, mint például Freddie Highmore, aki nekem örökre Charlie marad, még akkor is, ha éppen nem a csokigyárban lebzsel. Ez nyilván igazságtalan vele szemben, hiszen több más szerepben is bizonyított ezen felül (Spiderwick-krónikák, Bates motel, Bor, mámor, Provence), és bizony itt is ezt teszi. Astrid Bergès-Frisbey szintén kivívta nálam az „érdemes rá odafigyelni” státuszt már a Karib-tenger kalózai negyedik részében, amire a Szem tükrében című filmben nyújtott alakításával csak ráerősített és most is hozza, amit várok tőle. Remélem hamarosan kaphat egy valódi főszerepet is. Liam Cunningham tipikusan az a színész, aki bármilyen gyenge filmben tud olyan alakítást nyújtani, amire akkor is emlékezni fogunk, ha magára a filmre nem. Emlékszem, ahol igazán felfigyeltem rá anno, az a Dog Soldiers és A kilencedik légió volt, azóta pedig igyekszem is követni a munkásságát. Itt is remekül hozza az értelmi szerző szerepét, alakítása már az előzetesben is felhívja magára a figyelmünket.
Kíváncsi voltam, mennyire csökken majd a film élvezhetőségi faktora az újranézés alkalmával, de meglepő módon semmi telefonnézegetés, órára pillantgatás nem volt. Másodszorra is egy feszes, önmagát nézető, szórakoztató mozit kaptam, ami hogy egy ízig-vérig európai film és éppen csak megidézni próbálja a hollywoodi kliséket, nem ragad bele azokba. Az elmúlt években folyamatosan és jelentősen erősödő európai filmek egyik leginkább szórakoztató darabja A briliáns csel. Ez pedig mindenképpen figyelemre méltó.
A film előzetesét itt tudod megtekinteni: https://youtu.be/rqls-zvUx14
