Emlékeztek még a South park mozifilm szlogenjére? Nagyobb, hosszabb, vágatlan! Na, valami ilyesmi érzésem volt, amikor először megnéztem az elmúlt évek egyik legjobb akció-vígjátékának folytatását. Hogy miért? Na-na! Nem rohanunk, hamarosan megtudjátok!
Amikor Pascal Laugier rendező 2008-ban előjött a Mártírokkal, nem tudtam, hogy messiást, vagy ellenséget lássak benne. Egyrészt az a mozi akkor hozott egy olyan frissességet az éppen kifáradó erőszakosabb horror/pszicho-thriller vonalba, amire nem nagyon számított senki, másrészt viszont amit láttam, az több mint kellemetlen volt. Konkrétan a bőröm alá ivódott és mai napig is emlékszem minden képkockára. Sajnos következő filmje, A magas ember már közel sem volt ennyire jó, így anno a Ghostland kapcsán is komoly félelmeim voltak.
Szénégető Richárd készített egy unboxing videót a „Hivatali titkok” Blu-ray lemezünkről. Először kicsomagolja a filmet, majd elmondja a véleményét is róla…
A politikai krimi műfaja egy időben legalább annyira menő és népszerű volt, mint a megboldogult kilencvenes évek elején a tárgyalótermi krimi. Érdekes hibrid műfaj mindkettő, hiszen amellett, hogy a krimi és a dráma is felüti benne a fejét, sokszor bontakozik ki összeesküvés, globális fenyegetés, vagy egyéb, torokszorító izgalom is, esetünkben pedig egy lehetséges harmadik világháború kirobbanása.